A kilencvenedik c. regény
Lara Ryan érezte a hideg acél érintését a combján, ami a torkán állapodott meg végül. A fürdő párában úszó, homályosan világító fényében, megcsillant az éle. A pára lecsapódott a fehér csempén. Barna hullámos haja, ziláltan az arcába omlott. Egykor ápolt arcán, most megjelentek, és mélyültek a ráncok. Mellkasa alatt szíve, vadul kalimpált, és azt érezte mázsás súly nehezedett rá.
- Na, mi van kisanyám! Már nem vagy olyan, nagylány?- kérdezte Tracy Gold. Aki nála, kétszer nagyobb súllyal és határtalan gonosz ábrázattal rendelkezett, fogai hiányosak, és ami volt neki, azok is sárgák voltak.
Lara, megpróbálta kiszabadítani magát a nő vaskos karjai alól, mire Ő a falhoz nyomta tejes erőből, és torkát szorosan megfogta húsos kezeivel. Vérben forgó fekete szemei, arcát vizslatták, és egész testével érzékeltette, hogy ki a főnök.
- Hagyj Tracy! Hagyj!- mondta elfuló hangon.
- Gyerünk Tracy, adj neki! hallatszott a tömegből.
Körülvették a nők, és egyik másik meg is lökte Tracy kövér karját. Ettől, még jobban szorította, a torkát.
- Tracy! Tracy!- üvöltötték kórusban. Tracy, lassan belemélyesztette a kést a Lara torkába. A nő felüvöltött, és lökött egyet a támadóján. Olyan erővel tette ezt, hogy a nő, két kezével igyekezett kapaszkodni valamibe, megmarkolni a levegőt. Arca eltorzult a döbbenettől, és hanyatt vágódott, majd csúszott végig a hideg, vizes járólapokon.
Az összes nő tekintette Larát pásztázta, aki ziláltan, és megkönnyebbülten nézett az előtte hasaló nőre.
-Rohadj meg, te féreg! Rohadj meg! -Lara teljes erővel megfogta a nő fejét, és beleverte a padlóba, és klumpájával belerúgott. Tracy, nagyokat nyögött, és segítséget keresve emelte kezét, de senki sem ment neki segíteni.
- Na, mi van Lara, nagylánynak érzed magad? Kis k..a!
Lara teljes erővel lesújtott rá öklével. Nem voltak haszontalan leckék, amik a karate oktatójától vett. Belemarkolt a nő hajába, és odarángatta a WC-hez, és belenyomta a fejét.
- Most mond, hogy k..a vagyok ! -kiabálta hisztérikusan.
Megfordult, és a többi nő meredt szemekkel bámult rá, és kezdtek hátrálni az ajtó felé.
- Kifelé patkányok! Kifelé!
- Oké, Lara nyugodj meg, mert nagy bajba kerülsz! Hallod? - mondta egy bátortalan női hang, aki megfogta kezét. Lara azonban, teljes erővel ellökte.
Arca teljesen eltorzult, és szemei villámokat szórtak. Tracy, megpróbált kikászálódni a WC-ből, és hátulról megfogta Lara derekát, és teljes erővel a meglökte. A nő térdre rogyott, és Tracy, kirontott, majd teljes súlyával rávetette magát. Nem számolt azzal, hogy Lara belemélyeszti körmeit húsos arcába, és mindkét lábával gyomorszájon rúgta. A nő arca eltorzult, és sugárban hányt. Utolsó erejével, még a Larára támadt. Beleszúrta a kést, a nő combjába. Aki az utolsó erejével még Tracy, kezéből kikapta a kést, és gyomron szúrta. Ekkor a nő a padlóra zuhant.
Berontottak a fegyőrök, és elrángatták Tracy, mellől Larát. Aki tiltakozott, de végül a lábából ömlő vér, és fájdalom, amit érzett erőtlenné tették. Miután megműtötték, és összevarrták, a szerencsére nem túl nagy vágását,- magánzárkába zárták-, egy hétre.
Hideg, koszos, és nyirkos cella volt. Ablak sem volt rajta. Egy kis résen át, a női fegyőr enni adott neki. Így még nem örült, kenyérnek és víznek. Aztán, a hetedik napra, ezt is megutálta.
Sem enni, sem aludni nem igazán tudott. Azonban, ha aludt rémálmai voltak. Újra és újra lányával álmodott, hogy elviszik tőle messzire.. Sajnos azonban ez nem rémálom volt, hanem maga a valóság.
Neki dőlt a cella hideg falának, és lába lüktetni kezdett. Már túl volt, minden fájdalmon. Azért élte itt is túl az egészet, hogy a lányát visszakaphassa. Ez éltette. Mindig csodaszép gondolataival igyekezet felvértezni magát, a börtön keserű valósága ellen. A nők kegyetlenebbek egymással, mint a férfiak.. Legalábbis így látta. Tracy Gold, volt az egyik, aki nem kímélte, már az első naptól kezdve. Csakhogy elszámította magát a kedves Tracy..haha, kedves. Ezen felnevetett. Az a nő sosem volt kedves. Egy igazi ördög volt. Majdnem megölt egy lányt, mert nem szeretkezett vele. Abban reménykedett, hogy Tracy, nem köp, mert ha igen, neki vége van. Viszont, ha a nő megteszi, akkor kinyírják. Ezt ő is tudta.
Ahogy gondolatiba merült, észre sem vette, hogy ismét kinyílik a kisablak, és fegyőrnők elkiabálják magukat, és erre összerezzent.
Kinyílott a cellaajtó, és nem túl barátságosan, tuszkolták kifelé az ajtón. A szemeivel hunyorgott, ahogy az udvaron keresztül a főépületbe vezették. Arca sápadt volt, és beesett. Szemei alatt, sötét karikák húzódtak meg. Barna haja, csapzottan lógott vállán. Lábával bicegve járt. Fel, felszisszent. Közben az tűnődött, hogyhogy kiengedték. Arra számított hosszú hetekig lesz majd, a sötét cella fogja.
Az udvaron, a lányok, mind a nevét skandálták.
A látogató szoba felé vezették. Egy pillanatra megállt, de fogva tartói löktek rajta egyet, úgy hogy majdnem elesett. Nem túl barátságosan, ismét felemelték hóna alatt, és kinyitották neki az ajtót, ahol számos másik rab is fogadta látogatóit.
- Menjen, itt van valaki, aki nagyon látni akarja. - Mondta, szenvtelenül a fegyőrnő, és oda vezette a székhez. Érdeklődve nézte vajon ki lehet az, mikor megállt az üvegfal másik felén egy idegen.
Laráról levették a bilincset, és a székre nyomták.
A magas férfi, ekkor fordult meg, és Lara meglepően végigmérte. A férfi magas fekete hajú és kék szemű volt. Izmos testét kihangsúlyozza az elegáns öltöny, amit viselt. A nő kényelmetlenül érezte magát, aközben a férfi végigmérte, -sosem gondolta volna, hogy ilyen ápolatlan lesz egyszer is.
Leült Larával szemben, és felvette a kagylót, miután intett neki, ő is ugyanezt tette.
- Hello. - Szólt bele a férfi.- Jack vagyok, Jack Cruise. Örülök, hogy végre tudunk beszélni, kedves Lora.
- Áh, örvendek...Mondta meglepedten. -Miben segíthetek? Bár innen... Ekkor arcára, gonosz vigyor ült ki.
- Tudna miben. Ennek ellenére is.
- Kétlem, hogy innen az Isten háta mögötti börtönből, tudnék segíteni. -Mutatott körbe.
- Dehogynem! Ha azt teszi, amit mondok, akkor nemsokára kikerülhet innen, és akkor tud nekem segíteni.
Lara előrehajolt, és megbökte az őket elválasztó üvegfalat.
- Nos, ha a férjemet keresi Jack, engem is érdekelne, hogy hol van. Bizony nem lelem. A gyerekemmel együtt, leléptek. Az egy tart itt életben, és hogy még látni fogom. A férjemet: Daniel Booth-ot, pedig kinyírom....
A férfi mélyet sóhajt, majd hátradőlt a széken.
- Tegye azt, amit én mondok. Én kivihetem magát innen.
- Renden, majd küldje a helikoptert a tetőre!- Lara, ekkor görcsösen felnevetett.
- Figyeljen ide Lara, ne szarakodjon velem! Nagyobb szüksége van rám, mint valaha!
- Én nem szarakodom, kedves Jack! Vagy ki maga! Akármit is akar, nem ide kellett volna jönnie. Pláne, hogy olyan hangon beszél velem...
- Elég volt! Ne szórakozzunk egymással! Ha azt csinálja, amit mondok, minden a tervnek megfelelően fog majd alakulni! Magának nagyobb szükségbe van rám, mint nekem magára!
- Nem értem, hogy miért keresett meg, mit akar tőlem?
- Kap egy levelet, benne két tablettával. Vegybe mind a kettőt, este nyolckor.
- Mi a francért bíznék magában?
- Kénytelen. - Felelte a férfi ellentmondást nem tűrő hangon.
- Addig semmit sem veszek be, amíg el nem mondja, mi ez az egész.
-A borítékban minden benne van...Ha a lányát látni akarja, megteszi, amit mondok.
Lara az üvegfara csapott, mire a fegyőrök rászóltak. Jack meglepődött egy pillanatra, de hidegvérért megőrizve tovább folytatta.
- Nyugalom Lara, csak nyugodtan. Okos lány lesz, akkor holnapra kint lesz. Gondolom, nem szeretne itt megöregedni. Jack szája gúnyos mosolyra húzodott. Majd felállt és lenézett a még mindig ülő nőre, majd felvette napszemüvegét, és Lara döbbenten nézett utána.
Lara még fel sem ocsudott a beszélgetésből, mikor az orvosi szobába kísérték.
Az orvos szoba meglehetősen szerény felszerelt volt. Az asszisztens gépies mozdulatokkal ugyan, de szakszerűen cserélte le a kötést lábról. Felszisszent mikor, az orvos fertőtlenítette a sebét.
Az asszisztens adott neki, egy fehér borítékot.
- Este nyolckor vegye be!
Lara összerezzent, a parancsoló hangnemem. Nem vágyott másra, csak egy kiadós fürdésre. Bűzlött akár egy borz. A fegyőrök, bekísérték egy egyszemélyes cellába. Majd épphogy letette a borítékot a párnája alá, már jöttek is érte, hogy tusolni vigyék.
Nem vette észre, hogy egy kíváncsi szempár csak őt figyeli, és mikor elhagyta celláját, kutatni kezdett.
Lara ijedten rezzent össze a zuhany alatt, mikor meghallotta fegyőrök kiabálását, és a sziréna fülsüketítő csörömpölését.
